Egyik kedvenc témaköröm az elengedés.
Bevallom nagyon sokáig nem értettem pontosan hogy mit is jelent. És azt vettem észre, hogy amennyire divatos kifejezéslett pontosan annyira nem értik mások sem.
Ebből kifojólag elmagyarázni sem lehet úgy, hogy megértsd, anélkül hogy dolgoznál magadon.
30-as éveim elején és előtte sokan mondták nekem szituációkra, hogy "hagyd! engedd el!"
Ugye ismerős neked is?
Persze én feltettem magamban a következő kérdéseket.
-Oké, de mit engedjek el és hogyan?
Mert ezek érzések. Egy küzdelem. Leginkább magamban és magammal.
Emlékszem tinédzser korom nagy szerelmére. Mennyire oda voltam érte. Udvaroltam neki. Meséket írtam hosszú hosszú sms pötyögéseket nem sajnálva. Virágot loptam és csempésztem fel a szobájába úgy hogy közreműködött a kollégiumi portás néni vagy bácsi. Mindenki szurkolt.
Persze a lánynak más kellett.
Szóval hogyan engedjem el azt amit érzek?
Voltam dühös, haragos, csalódott. Eltemettem magamban az érzéseket és nem foglalkoztam velük.
Később más szituációban újra voltam dühös, haragos és csalódott. És újra eltemettem magamban az érzéseket. Feltünt hogy csak futom a köröket.
Húszas éveim vége felé döntöttem el, hogy akkor most itt az ideje hogy magammal foglalkozzak. És megértem hogy mi és ki vagyok.
Szerelem
"A legnagyobb félelmem az volt, hogy elveszítem azt akit a világon a legjobban szeretek.És mindeközben elvesztettem magamat, akit a legjobban szerettem."Szeress úgy mint a virágok.Szeresd türelemmel miként nőnek.Fogadd el mikor kinyílnak s tündökölnek.Szeresd hervadásuk minden pillanatát.Szeresd hogy részese lehettél sziromnyi életüknek.Mert ők is szerették mindezt megosztani veled.Csenden születtek, s csendben távoznak.
Azt megfigyeltem hogy az elengedés témánál a legnagyobb félelem elengedni a vágyunkat.
Számomra ez a megfigyelés. Pedig az elengedés azt jelenti, hogy elfogadom hogy most ilyen helyzetben vagyok. És bátran elengedem az aggódást. Mert amit nekem szánt az ég, azt úgyis meg kapom.