Érdekes a cím. Mögötte a gondolat is.
Volt már veled olyan, pontosan olyan érzés és szituáció, mikor ez az úgynevezett és szinte megfoghatatlan dejavu érzés elkapott?
Állsz egy folyosón és mintha már jártál volna itt.
Persze tudod hogy igen, mert minden nap itt jársz.
De hogy a pillanatban jártál már. Pont úgy mozdulsz, pont az történik mint mondjuk egy korábbi álomban. És mikor felriadtál az álmodban, azt mondtad, hogy ez hülyeség. Aztán ebben a pillanatban realizálódik, hogy honnan ismerős ez az érzés.
Na szerintem ez a dejavu. Mármint üzenet a jövőből a multba. És vár a megértése addig a pillanatig ahonnan küldték.
Túl misztifikálhatnám, hiszen ez számomra egy igen izgalmas téma és szeretek ezen elmélkedni.
De gondoljunk csak bele hasonló megélt pillanatokba. Legyen a kontextusa jó vagy rossz.
Valamikor, a jövőből az egyik verziód amit akkor még nem ismertél, kiválasztotta neked azt az utat, amit isten kifürkészhetetlen útjának hívnak. Nem tudod és nem is érted akkor hogy mit jelent, sem azt hogy mikor és hol következik be. És nem is foglalkozol vele addig amíg az üzenet célt nem ér egészen a mostban.
Akkor most hogy is van? A múltból üzenünk a jövőnek? Vagy a jövőből üzenünk a múltnak, ami a múltban a jövő?
Ez számomra egy olyan paradoxon, amit akárhonnan nézek ugyan azt látom.
Mert a múltban kapott üzenet a jövőről szól. És a jövőben tapasztalom meg most ként. Szintén egy utóhatása, hogy megértem a jövőből üzenték. És várt az üzenet akár éveket is. Hiába álmodtam meg akkor.
Neked volt már hasonló tapasztalásod?
Illetve te hogy értelmezed a dejavu-t?