Mitől félünk a legjobban?
Mindenkinek van valami speciális félelme, ami valami traumából eredeztethető. Vagy foglalkozunk vele vagy nem.
De mégis hogy ismerjük fel és hogy kerekedjünk felül rajta?
Legelső lépés véleményem szerint, hogy megakarjuk érteni a mitől és miért félünk kérdést. Mert ezután látjuk meg hogy merünk tovább foglalkozni a gondolattal és belemélyedni a különböző mélységekbe vagy sem.
Én szeretek magammal ilyen szempontból foglalkozni, mert mindig meglepődöm azon, hogy találok valami újat.
Izgalmas megérteni hogy a jelenben milyen múltbeli traumáim akadályoznak. És ez a folyamatos munka, megértés és türelem magammal szemben rengeteget segít.
Mert így a saját komfortzónámat segítem kibővíteni.
Oké, de ha megvan hogy mitől és miért félek, hogyan tovább?
Itt még mindig lehet választani. Megteszem az előre lépést az ismeretlenbe és vállalom a pillanat halálát meg minden következményét, vagy visszalépek a szakadék széléről és az eddig már jól ismert biztonságos helyen maradok. Ami csak látszólag kényelmes és kompromisszumokkal el lehet ott vegetálni.
Csak gondoljunk bele, hogy ha csecsemőként nincs bennünk a vágy hogy megtanuljunk járni, ami rengeteg eleséssel és fájdalommal jár akkor nem tartanánk itt.
Annyi új infó és emlék tapadt ránk azóta a pár hónapos állapot óta hogy elfelejtettünk az igazi tartalmat megérteni és felismerni.
Ezért alakul ki a félelem bennünk. Az elménk eddig megtapasztalt mintái alapján kialakít egy víziót és emlékeztet hogy egy hasonló szituációban milyen rossz érzésünk lett belőle. Így be van csapva a szív.
Ha babaként az első esésnél már így feladtam volna a fentebb leírtak szerint, tényleg soha! Soha! nem jutottam volna 1-ről a kettőre.
Szóval így eljutottam a a problémáim megoldásának keresése során a gyermek énemhez. A félelmeim leküzdésében pont olyan gyereknek kell lennem mint aki voltam.
Bátrabb mint felnőtt koromban, kíváncsibb és kalandra vágyóbb.